Egy skizofrén a tükör előtt
Maried 2007.07.03. 10:23
Tudom elég gyenge lett, de már kellet alkotnom valamit :)
- Mit látsz ? - Egy meggyötört arcot… - Valóban? És mitől olyan „meggyötört”? - A magánytól. - Nincsenek barátai az arc tulajdonosának? - Vannak, de a szerelem hiányától ilyen. - Oh, szóval mégsem magányos annyira… - Hiányzik neki a szerelem, a barátok ezt nem enyhítik, ha igen nem ölik ki belőle a vágyat a szerelem után. - Hát így gondolod. - Persze, te ezt nem értheted. Soha nem voltál szerelmes… - Ez való igaz. De amíg te a hős szerelmest játszod addig én, azt nézem, mi szolgálja a javunkat. - Önző vagy és szívtelen… - Az is lehet, de így egészítjük ki egymást, mert míg te a szíveddel nem tudsz eldönteni valamit akkor én, döntök. - Ha két érv üti egymást de, mind kettő logikus én döntök… a szívemre hallgatva. - Látod, te is épp olyan önző, vagy mint én… - Én szívből cselekszem jót! - Igazán? És csak annak akarsz örömet szerezni, akivel jót cselekszel, vagy nekünk akarsz örömet, hogy az igazad bizonyítsd? - Most én jövök: Hát így gondolod? Nem lehetünk egymásnak ennyire éles ellentéte. - Tévedsz, így vagyunk teljesek, így adunk egyet. Egy test két lélek egybeforr, két lélek egy testben kiegészít, egy test két lélek ellentét. Akár a jing-jang, a fekete ellentéte a fehérnek mégis kiegészítik egymást. Érted már. - Nem csalódtam benned. Lehet, hogy igazad van, de meg se próbállak már megváltoztatni. - Hát hol marad a felebaráti szeretet, és hogy úgy fogadd el a másikat amilyen? - Lehet az embernek felebarátja önmaga? - Igaz, nem felebarát, a legjobb barátja…
|