Hermione, bizonytalan, léptekkel, indult a gyengélkedőre. Ezek után kik várhatják, ott? Talán… a lány kicsit kocogott, majd visszalassított, majd ahogy csak tudott elkezdett futni. Befordult az egyik sarkon, majd kitárta a gyengélkedő ajtaját. Egyből az ajtónál feküdt Harry, épp aludhatott, a keze a nyakába volt kötve, több seb volt az arcán és a szemén egy lila folt, és igencsak sápadt. Ron, a szomszédos ágyon ült, neki csak be volt kötve az egyik keze, és szintén sebes az arca. Hermione ahogy meglátta, a nyakába ugrott, örült hogy a fiú jól van.

- Au, au, aúúú… - nyöszörgött Ron
- Bocsi. - mondta Hermione és elengedte a fiú, hátrább lépett egyet, és kezét zavartan farzsebébe dugta, és kicsit hintázott a talpán, nem igazán tudta mit, mondjon, de Ron-on ugyanezt látta, így válla fölött Harry-re mutatott.
- Ő hogy van? –kérdezte a fiút.
- Nagyon kimerült a harcban, alszik, de már két napja… -mondta Ron, és a lány válla felett Harry-t nézte.
- Nem, még nem… -mondta ron, és a tarkóját kezdte vakarni zavarában az épp kezével.

- Érdekes… -mondta a lány elgondolkozva. – nem tudod ki volt a másik lány, aki eltűnt? Te, milyen nap van? - kérdezte Ron-t, nehéz volt elhinni, hogy átaludt úgy három napot.
- Parvati… -mondta Ron száját kicsit elhúzva. –McGalagony nem mondta? –kérdezett vissza, bár ez inkább megállapítás volt. És… kedd van…- nézett rá furcsán.
- Nem… nem mondat. –mondta Hermione meglepve. - Nem tudod mikor látták utoljára Parvatit?
- Az előtti este mielőtt összejöttünk. – mondta Ron. –Furcsa vagy, tudsz róla? – nézett a lányra.
-Én láttam aznap reggel, amikor összejöttünk. Segített felöltözni… és ő keltett fel… Tényleg! Ő nem jött órára. Fent maradt a klubhelységben.
- Nem ment órára… és… láttad?! Szólnunk kell McGalagonynak! – mondta Ron gyorsan.
- Nem! –szólt hirtelen Hermione. – Előbb felmegyünk a kh-ba, megnézzük nem hagyott-e ott valamit, ami alapján nyomozni tudunk! –mondta, már szinte csevegő hangon.
- De Hermione, már többször átkutatták a kh.-t! –mondta Ron tiltakozón.
- Olyan emberek kerestek nyomokat, akik nem ismerik se Parvatit, se a kastély titkos alagutjait. Gondolod, hogy pont ők találnak valamit? –mondta Hermione, utolsó mondatát kicsit gúnyosan, és ezzel lezártnak tekintette a vitát.
- Oké… mennyünk a kh.-ba… - morogta Ron kelletlenül.
- Köszi… - vigyorgott Hermione, és két kezével megfogva a fiú fejét, megcsókolta, bár picit lábujjhegyre kellet hozzá állnia.  Ron elmosolyodott, majd megfogta a lány egyik kezét.
- Gyere, sietnünk kell! – és kihúzta a lányt a gyengélkedőről. – Szia Harry! –köszönt a srácnak, aki kómában feküdt, hisz ez nem egyszerű alvás.

oOo

- Mégis mit keressek? Könyvet? Cetlit? Fülbevalót? –kérdezte Ron már a kh.-t kutatva.
- Igen! Bármit, ami az övé lehet! –mondta Hermione aki épp pár könyvet tett vissza az asztalra.
- Mit csinált Parvati amikor láttad? –kérdezte Ron, Hermionet izgatottan.
- Hát… nem emlékszem pontosan… próbált felébreszteni de én rászóltam, hogy hagyjon, akkor kicsit megsértődött és leült az asztalhoz… és… - Ron már nagyon várta a folytatást.
- És? –kérdezte de Hermione felrohant a hálókörletbe és egy cetlit tartott a kezében, amikor jött lefelé.
- Mi ez? –kérdezte a fiú. Hermione oda nyújtotta neki a cetlit. - Ezzel nem lettünk okosabbak…
- Te nem… én igen –mosolygott a lány. – Amikor megsértődött leült és úgy láttam, rajzolgat valamit, de ebben nem voltam biztos.
- Hát igen…- Ron forgatta egy kicsit a cetlit de, nem tudta mi lehet. –Ez mi? – nézett végül kedvesére.
- Nem tudom… - mondta a lány, és megvonta a vállát – De valami nyom…
- Lehet hogy csak unatkozott… - vetette fel Ron.
- Az nekünk tökéletes, akkor megtudjuk min gondolkodott közben. Érted? –nézett Ronra.
- Nem…- mondta Ron, mert ebben igazán biztos volt. – De most elmagyarázod… igaz? –nézett a lányra felvont szemöldökkel. Hermione, nagyot sóhajtott, és fejét kicsit előre hajtotta.
- Szóval. Olvastam az egyik könyvben, hogy lehet gondolatot elemezni rajzból. Egy viszonylag egyszerű főzetre lesz szükség meg Parvati egyik személyes tárgyára. Sajnos, a főzet elkészítése igen hosszadalmas, művelet, de addig is gondolkodhatunk, hogy mi lehet, maga a rajz…
- áhá… - bólintott Ron aki örült, hogy értette mit mondott Hermione mert régi szokásához híven, hadart. Mindig ezt teszi, amikor izgatott, és arról adhat bizonyságot, hogy okosabb a többieknél. – te és figyu… mik ezek a szavak? – mutatott a rajz körülötti szavakra.
- Milyen szavak? – nézett rá furcsán Hermione - Add ide egy kicsit… - vette ki a fiú kezéből, és nézegetni kezdte a cetlit, Ron, szemben állt vele, és így mutatott a cetlin számára látható szavakra.
- Ron… én nem látom a szavakat…-mondta Hermione felnézve a lapról kicsit aggódó tekintettel nézett a fiúra.
- Ne nézz így rám… nem őrültem meg…-mondta gyorsan Ron kicsit szemrehányóan.
- Jól van, na… csak érdekes… és furcsa… -mondta Hermione, védekezőn.
- Tudod mi még a furcsa és érdekes? – nézett rá Ron. – Hogy nem szóltál McGalagonynak… immár második alkalommal… -mondta a fiú, felvont szemöldökkel. Hermione elpirult.
- Ron, én… - elhatározta, hogy elmondja Ronnak, a jelet a kezén. Ha valakinek van joga tudni róla az, akkor a fiú, de úgy fél, hogy nem érti meg…
- Sziasztok! – rontott be Jiny –Bocsi, zavarok? –nézett meglepetten, és az ajtóban állt.
- Igen…- morogta a bátyja
- Nem, dehogy! –mosolyodott el Hermione, és úgy tett mintha nem most akarta volna elmondani a legféltettebb titkát.
- Akkor jó…- mosolyodott el Jiny és leült az egyik fotelbe.
- Kicsim, beszélhetek picit négy szem közt a húgoddal? –nézett Ronra Hermione, kérlelő szemekkel.

- Tőlem… - vonta meg a vállát a fiú és megcsókolta barátnőjét, lesújtó pillantást vetett húgára, aki csak kinyújtotta rá a nyelvét.
- Jiny… tudom hogy te nagyon ügyes kezű lány vagy, kéne pár dolog a bájitaltan teremből… - kezdte Hermione mosolyogva, miután Ron eltűnt, a lépcsőfordulóban.