Hanry Jack, régész és magasan képzett varázsló. Épp egy még felfedezetlen piramist járt körbe, mikor megbotlott valamiben. Egy kőtáblaszerűség türemkedett ki a homokból. Igencsak érdekesnek találta, hisz ha ez a piramis tényleg olyan régi amilyennek gondolja, nem türemkedhetnek csak úgy ki a földből, kőtáblák… ha csak, nem védi valami varázslat. Így elgondolkozva kezdte kiásni a táblát, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a homokban, míg végül feladta, elkeseredetten dőlt neki a táblának. Az kicsit lejjebb süllyedt és Jack hirtelen lezuhant. Meglepetten tette vissza a sapkáját a fejére, amikor földet ért a kemény földön. Felnézett derekára tett kézzel és azon gondolkodott, hogy is jusson ki innen. Kis idő elteltével nagy dörömböléseket hallott, ezek a dörömbölések egyre közeledtek, mintha valami óriási lény közeledne. Pontosabban egy troll. Hatalmas bunkós bot a kezében. Egy kis ideig nézték egymás Jack-kel mire, elordította magát. Ugyan az emberünk kiemelkedő varázsló, és tökéletes elme, egy kicsit szórakozott. Szép lassan elővette a pálcáját.
Kérem troll úr…- kezdett bele mikor az újra elordított magát így bőséges nyállal és valami oszló darabkákkal elárasztva ezzel régészünket.- Egészségedre!  –mondta és megtörölte kicsit az arcát. Eközben a troll barátunk meglendítette bunkóját és kis híján eltalálta emberünket.

- Na csak óvatosan! –méltatlankodott Jack. - Ha te így én is így… mondja és egy Incarcerandus-t mondva, „lekötötte a troll figyelmét”. –Köszönöm…-mondta és haladt tovább végül is arra amerről a troll jött, azaz a piramis alja felé. Valami kis zajt hallott és pár denevér repült el a feje mellet,, a lába mellet pedig döglött patkányok egerek és más kisseb állatok. Háta mögött is valami zajt hallott. Hátra fordult így meglátott egy feketeruhás, igencsak sápadt teremtményt, aki igencsak ember formájú így vidáman nyújtotta a kezét.
- Jó napot! –köszönt, az alaknak vérvörös ajkai és kissé nagy és éles szemfogai voltak. A fáklyával megvilágított, na jó mondjuk hogy folyosón, is elég jól látszott hogy vámpír. A vámpír csak kicsit lehajolt és megszagolta emberünk kezét és már harapott volna bele mikor Jack elhúzta. - Ha nem hát nem… - vonta meg a vállát- maga itt lakik? Vagy ön is úgy került ide mint én.
- Uram, ez számomra sértő…- húzta ki magát a vámpír. - nem elég hogy bezártak engem ide, gróf létére, de hogy patkányok vérével táplálkozzak, és amikor végre jön egy ember az meg sem rémül…
- Ja hogy maga sátánista! –kapott homlokához Jack – Én hívő vagyok, látja…- és előhúzta az inge alól egy keresztet. A vámpír ruháját arca elé kapta de, még így is hamuvá vált. - Uram, kicsit korán van még a szunyókáláshoz…- sóhajtott Jack, órájára nézett, de vállat vonva ment tovább. Hosszabb séta után elért egy termet ahol végül is kisseb gonddal be, tudott menni. A kisseb gond az volt, hogy túl sokat evett mielőtt lezuhant így a meg növekedett hadmérete akadályozta a kis résen való behatolást. De miután bejutott, csípőre tett kézzel nagyot sóhajt ott és fehér kendőjével megtörölte a homlokát. - Na lássuk a medvét…- szólt és egy sírkőhöz lépve olvasni kezdte a felíratott, ami a szokásos figyelmeztetés. -… érdekes hogy ilyen régen is volt használati útmutató…- motyogta, és letolta a sírkő fedelét. Egy múmia feküdt benne. - na még egy hulla…- sóhajtott, és közelebb hajolt hogy szemügyre vegye a mumifikálás tartósságát. A múmia felült így sikeresen lefejelte tudósunkat. – Bocsánat hogy felébresztettem…- mondta és hátrább lépett. Mivel szegénykénk elég naív volt a múmiát nem tudta legyőzni, így ő is csatlakozott, a jó néhány csontvázhoz amik a kriptában hevertek.