Az új tanár

Hermione, álmosan forgolódott az ágyában, mivel még nem volt vele tisztában hogy két perce van felöltözni, reggelizni és beérni az első órájára. Parvati kezdte el rázni a lány vállát.
- Hermione, Hermione ébredj! –rázta a lány vállát, aki csak nyögött egyet és párnáját fejére téve megfordult.
- Parvati, most hagyj… alszok…- motyogta félálomba kócos hajzuhataga alatt, amin még a párna is rajta volt.
- De el fogsz késni…- motyogta a lány csalódottan, mert ő csak jót akart. De nem sokáig volt búskomor, mert azon gondolkodhatott vajon milyen bonyolult szerelmi ügy miatt, lenne képes Hermione elkésni, SVK-ról.
- MI?! –pattant fel hirtelen, mert bármilyen halkan is mondta Patil hölgy, hogy el fog késni, ezt biztos meghallja. Gyorsan rápillantott az órájára, és tényleg, már csak másfél perce volt felöltözni és némileg rendbe hozni magát, plusz eljutni az órára. - Te jó ég…- motyogta és gyorsan, még kicsit álmos szemekkel kapott a hajkeféje után és egyidejűleg ezzel a cselekvéssel, ráncigálta lefelé a pizsamáját. – Segíts, kérlek… - nézett a lányra kétségbeesetten. A kicsit kizökkenve lépett oda a lányhoz és fésülte annak a kócos lobboncát. Hermione sziszeget, mert Parvati nem volt túl együtt érző, mert majd kitépte a haját, de valahogy sikerült közös erővel felöltöznie és megfésülködnie, és mindig van egy perce oda érni. ~ Hogy én mennyire utálom, hogy nem tudok a suliban hopponálni…~ dühöngött magában persze tudta hogy nincs igaza, hisz ha bárki csak úgy ki bejárhatna… Bár ha azt nem vették észre, hogy belecsapott egy villám akkor akár hopponálni is tudna. Nyílt titok az iskolában hogy többé nem biztonságos, de nem szabad megrémülni, sajnos ezt nem sokan látják be, így a suliban igencsak gyér a tanulók száma, de ez Hermionet nem nagyon zavarta, sőt örült neki hogy végre nincs az a ricsaj órákon, ami szokott és figyelhet. Ahogy a gondolataiba merült el is felejtett azon gyanakodni vajon Parvati milyért nem volt órán, de hát most megúszta a leányzó. Hermione a tanár előtt pár pillanattal előbb lépett be a terembe. Fiatal tanár volt, aki csak mosolyogva nézte, ahogy Hermione megáll az ajtóban, lesújtó pillantással körbenéz a bent ricsajozókon, akik a tanárt meglátva a háta mögött abbahagyták  a cselekvést, amit épp csináltak és ledermedve figyelték mi lesz. Valaki épp nyitotta a száját de, a tanár mutató ujját a szája elé tette jelezve, hogy maradjon csöndben. Komoly arckifejezést vett fel, látszólag elég könnyen, és megköszörülte a torkát, mire a lány megdermedt, és kerek szemekkel állt.
- Jó reggelt. –szólalt meg tanára, elfojtva egy nevetést.
- J… j… jó napot…- motyogta, mert még ismeretlen volt neki a hang. Egy fiatal férfitől származhat, aki valamivel magasabb nála, mert enyhén érezte a férfi kifújt levegőjét a bozontos haján.

- Terep szemlét tart? –szólalt meg újra a tanára. - Tudja, szeretnék bemenni a terembe órát tartani, mert már két perce becsöngettek…- mondja a férfi barátságosan, mivel a lány dermedten állt előtte. Hermione érezte a hangján, hogy mosolyog de így még kellemetlenebb volt a helyzet.
- Aha…- nyögte ki halkan, mire néhányan felkacagta főleg a Mardekár háztáján, ahol ebben az évben igencsak kevesen ültek, két-három ember maximum.
- Akkor lenne szíves? – kérdezte oldalas mosollyal. Hermione kicsit megrázta magát, és rádöbbent hogy le kéne ülnie, így mély levegőt vett és fülig pirulva indult meg a helyére, még szétnézni sem volt ideje, amikor Ron oda csusszant mellé.
- Harry újra elment…- súgta oda a lánynak, aki, meg sem mert szólalni, rosszul érinttette hogy kis híján elkésett, és a tanára, kis játékot űzött vele. Eltartott neki egy kis ideig, míg felfogta, hogy új tanár, fiatal, és meglehetősen jóképű. Néhány lány összesúgott körülötte, de ő csak felvont szemöldökkel nézett rájuk, és tudták hogy ez nem kijelent túl jót, így kiegyenesedtek, és elcsöndesedtek. Ron, csak azután tekintett hátra miután Hermione előrefordult.
- Látom a kis asszonynak jobb dolga, van, mint ide figyelni, vagy tévedek? –kérdezte a férfi felvont szemöldökkel.
- Téved…-mondta egészen lehiggadva Hermione.
- Igazán? Kérem, maradjon itt kicsit az óra után…- ez volt az a pont ahol ismét összesúgtak a háta mögött, amit ismét nem vett valami túl jó néven de csak azért sem nézett hátra, mert tudta hogy a sugdolózás oka most a féltékenység.
- Értem tanár úr…-mondta teljesen kihúzott háttal és emelt fővel, arca nem árult el érzelmeket, pedig dúlt benne a düh, hogy pont őt szúrta ki a tanár, amikor nem is tett semmi rosszat, és itt válaszolt benne az okoskodó Hermione hogy biztos van valami oka a tanárnak így azért még kicsit bosszankodott, de ebből a környezete semmit sem érzékelt.
- Higgyék el, én is voltam akkora, mint, maguk és higgyék el én is baromira untam ezeket, az órákat. Bár remélem valamivel fel, fogom tudni dobni ezeket az unalmas elméleti órákat, mert Sötét Varázslatok Kivédésében is igen sok elméleti rész van, de megpróbálok néhány érdekes, esetett felhozni, és akár kis bűbájjal újra életre kelteni ezeket, a történeteket. - Az óra egész jól telt, mert korban egész közel állt hozzájuk, olyan húszon néhány éves lehetett, arca sima és kisfiús még csak nem is kellet borotválkozni, bár azt csak a tapasztaltabb diáklányok tudták megállapítani. Ők is csak úgy hogy nagyon, de tényleg nagyon figyeltek az órán, az már más dolog hogy nem arra, amit mondott a helyes tanárácsi, hanem arra, hogy amivel mondja a körül nő-e szőr vagy sem. Óra után Hermione szíve kicsit hevesebben vert, mint szokott, és félt hogy pontlevonás lesz vagy rosszabb? Tanára, akinek becses neve: Black Crow, a tanári asztalon ült, egyik lábát letéve a földre a másikat lógatva. Hermione tudta hogy a név sokat elárul hordozójáról, és tanára hiába ugratta kicsit az óra elején nem tudta róla elképzelni, hogy bármi feketeség lenne a lelkében.
- Black, tanár úr én… - most döbbent csak rá, hogy  mit akar csinálni, így elhallgatott. A többiek már kimentek a teremből, Crow csak barátságosan elmosolyodott.
- Ne, kérem, ne mentegetőzzön! – mondta olyan gyorsan, hogy azt hihette ő, szakította félbe Hermionet. – Csak meg akartam kérdezni, hogy nagyon unalmasra sikeredett-e az órám?
- Nem, tanár úr, nekem kifejezetten tetszett… -mondta Hermione kicsit megkönnyebbülve így egy kedves félmosolyt is kicsikart magából. Crow még beszélt hozzá valamit, amire nem figyelt pedig talán nem ártott volna. Tudta hogy már illene kicsit összeszednie magát, mert nagyon strébernek tűnhet. 18 éves (bár tanára sem lehetett sokkal idősebb) és így is azon izgul, hogy pontot vonnak-e le a házától, amikor sokkal nagyobb dolgokért aggódhatna, mint például Harry ért. Harry… el is felejtette. Nem látta órán, persze! Ron szólt hogy Harry elment és neki nem is szólt. A lány arcáról lehervadt a mosoly.
- Remélem megért… valami rosszat mondtam? – nézett a lányra kicsit fürkészőn, de csak csalódottságot látott a szemében.
 - Nem, csak valaki úgy hagyott, itt hogy nem köszönt el és nem tudom, mikor látom legközelebb. –mondta egy barátságos mosoly kíséretében, abba már bele, se mert gondolni, hogy esetleg nem látja többé Harryt. – Bocsásson meg, de mennem kell, hamarosan kezdődik a következő órám, és igen kínos lenne, ha oda is az utolsó pillanatban toppannék be… Tudja a terepszemle, nem maradhat el…- mosolygott játékosan. Tanára vette a lapot és fel áll.
- Értem, tudja igen értelmes lánynak, tűnik. Örülnék, ha következő órán tartana egy kiselőadást, valamelyik veszélyes lényről, lefegyverzéséről, és tulajdonságairól, plusz, ha írna hozzá egy kis történetet, vagy inkább keresne hozzá, a háza pontszámai igen szépen növekednének. –kacsintott a lányra barátságosan, és elkísérte a terem ajtajáig.
- Meg lesz! –bólintott Hermione és kezében könyveivel indult meg a következő órára.