|
5., fejezet "A három nap"
Maried 2007.07.17. 22:40
Pár pillanat, vagy pár nap, és fent van a hatodik, rész. Már megírtam márcsak be kell gépelnem...
5. fejezet
A három nap
Harry
Harry látta hogy Ron a cél előtt esik össze. Már az össze dementort elűzték, de nagyon kimerültek. Harry, hátra nézett barátjára majd a horcluxra, és elindult a kígyó markolatú tőrért. Már egy tőrrel pórul járt, csak csapda volt, de nagyon remélte hogy ez nem lesz az. Oda lépett és óvatosan felvette a tőrt a földről.
- Meg van…- mondta miközben a tárgyat, nézte. Úgy tervezte, majd később semmisíti meg, majd ha visszaértek a Roxfortba, a tőrt egyik kezébe a fogta, a másikkal, Ron hónalja alá nyúlt és próbálta felsegíteni a fiút.
- Gyerünk…-mondta, és valahogy csak sikerült talpra állítania a fiút. Az bágyadtan, nyitotta ki a szemét.
- Meghaltam? – kérdezte Ron.
- Nem, nem haltál meg… - mosolygott Harry
- Akkor jó… -mondta Ron, és már egyedül is meg tudott állni. - a horclux? - kapott észbe, és Harry felmutatta a tőrt. Hidegség futott végig a fiún, egyből miután leengedte a kezét. Mintha sosem lenne már boldog.
- Harry! –hallotta tompán Ron kiáltását. Egy dementor hátulról támadt a fiúra. – Expecto patronum! – hallotta még Ron kiáltását, de ezt is csak tompán, a kép is kezdett elhomályosodni, látott egy kis fényt, majd minden elsötétült.
Ron
- Meghaltam? –kérdezte kábán, amikor már kezdett látni valamit.
- Nem, nem haltál meg… - hallotta Harry vidám hangját, amiből arra következtetet, megvan a horclux.
- Akkor jó…-mondta a fejét fogva. – a horclux? –kérdezte kicsit később, és elmosolyodott, amikor Harry felmutatta a tőrt. ~ Egy dementor…~ látta meg a közelgő rosszérzést, arcára borzalom ült, amikor látta, hogy Harry elgyengül. –Harry! –kiáltott, de elkapni már nem volt ideje. A legelevenebb jó emléke, a tegnap este volt, így erre koncentrálva mondta ki a varázsigét. Sikerült a dementort elűzni, de a csokijuk már elfogyott így nem tudott segíteni Harry szenvedésén. – Harry… Harry ébredj! – pofozgatta az eszméletlen fiút, akinek az arcára még így is tisztán kiült a szenvedés. Most ő állította talpra fiút, és elvitte az ajtóig, valahogy el kell férniük ketten egy seprűn, és erre a tűzvillám volt a legmegfelelőbb, nem tudta hogy de valahogy fel kellet raknia a fiút a seprűre. Ha mind két seprűt vinné, nehéz lenne egyszerre kettőt irányítani… ó, hogy miért seprűvel jöttek. Végül is eldöntötte, hogy lebegtetni fogja barátját maga előtt, nehéz lesz, de nincs más megoldás, legalábbis ő nem látott mást. Hopponálni nem mert, mert ő is elég kimerült volt, és ha félben kerülne haza… na igen, ebbe inkább bele se gondolt. Félt hogy megtámadják, és akkor vagy Harry pálcájával kell elintéznie őket, vagy nagyon jól kell manővereznie de, miközben lebegteti Harryt, ez elég bonyolult lett volna, így inkább sietett minél előbb a Roxfortba. Arra is próbált figyelni, hogy a muglik ne lássák, így hát magasan repült, remélte hogy nem veszik észre.
Végül, nem támadták meg így se Harryt nem, ejtette le, se ő nem esett le a seprűről, bár ahogy haza értek, első dolga volt Harryt a gyengélkedőre vinni, és ő is beesett az egyik ágyba, bár még csak 5 óra körül volt, sok volt neki már a kaland.
Másnap reggel nyolckor ébredt, a javasasszony, tudatta vele, hogy Harry kómában van, miközben reggelizet a javasasszony, tudatta vele, hogy eltört a keze és hogy a testén több zúzódás, van, amiket most inkább hagy, hogy maguktól gyógyuljanak. Épp befejezte a reggelit, amikor Hermione berontott a terembe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum