-Ne már Amanda !-Mérgelődött a hátam mögött Narcissa.-

-Most meg mi bajod?! -Fordultam meg, de úgy, hogy közben levertem egy tökös derelyét, ami a földön landolt.-

-Miért kell ezt mindig eljátszanod? -Nyöszörgött egy fiú hang.-

-Jaj leszállnátok rólam?!…Jó, akkor csak kuksoljunk itt és várjuk, hogy megérkezzünk. -Mérgelődtem, azzal levetettem magamat Bella és Cissa közé.-

-Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes vagy? -Szólalt meg ismét a fiú.-

-Nem Lucius, nem gondolom…Bármilyen meglepő, de még csak ötödikesek  vagyunk…Tudod tizenöt  évesek. -Mondtam mérgesen, majd felhúztam térdeimet, amit Bella újabb hisztis rohama követett, hogy Ő nem fér el. Levettem a lábamat és morogva eszegetni kezdtem egy csokibékát.-

-Ez nagyon nem nőies .-Szólalt meg ismét Lucius.-

-Nehogy már  te mond meg, hogy mit csinálhatok, és mit nem! -Kaptam fel a vizet és hozzávágtam a csokibékát. Malfoy már emelte volna a pálcáját, ha Bella nem állítja le.-

-Hé kis babák! Elég legyen már! -Mondta és kikapta  a kezemből a következő csokibékát. Inkább nem szóltam érte. Még csak a vonaton ültünk, de már most lefárasztottak a barátaim. Ekkor azonban kitárult a kocsi  ajtaja és Andromeda dugta be rajta a fejét.-

-Áh Bella…-Szólalt meg és már csukta is volna vissza az ajtót, ha az említett nem válaszol.-

-Oh,  a mi kis Andromedánk is itt van…Huj de jó! Most már senki nem fog megbukni! -Vihogott, mire a töbiek is így tettek. Andromeda nagy robajjal bevágta a kupé ajtaját, majd eltűnt. Bella még mindig nevetett és Lucius is, Narcissával az élen. Ekkor, azonban újra kinyílt az ajtó, de most a bátyjám, Tom lépett be.-

-Hali! Ideférek? -Kérdezte, de már le is ült Lucius mellé.-

-Azt hittük, már nem boldogítasz bennünket. -Szóltam gúnyosan, majd bekaptam egy csokibéka darabot.-

-Hát, tudod, kicsi hugom, a Prefektusoknak kemény életük van…De, azért az kihagyhatatlan, hogy téged idegesítselek az úton. -Vigyorgott a képembe. Én csak kinyújtottam rá a nyelvemet, mire Malfoy rosszallóan csóválni kezdte a fejét, majd az ablakra meredtem.-

* * *

-Hé Amy!…Jahj Amanda ébredj már!Amanda!!!ÉBRESZTŐ!!!- Valaki kiabált mellettem. Én álmosan felültem és megpróbáltam rájönni, hogy hol is vagyok. A kupéban feküdtem, illetve most már ültem. A vonat állt, és mindenkin talár volt. Mindenkin, kivéve rajtam. Lent  a peronról zsivaj kúszott be a kupéba.-

-Már is megjöttünk? -Néztem kérdőn társaimra, mire ők csak egy vigyorgással válaszoltak.

-Most meg mi van? -Néztem Bellára értetlenül, de ő csak vigyorgott. Felkecmeregtem az ülésből és, Tom segítségével, levettem poggyászomat, majd magamra kaptam a taláromat.

                                                                 * * *

 Cissa már rég lent állt Luciussal a peronon, mire mi hárman is leszálltunk. Már sötét volt, de a lámpások megvilágították az egész állomást. Az” elsősök erre” kiáltást már, szinte meg sem hallottam. A vigyorgó Bellával elindúltunk egy üres fiákert keresni. Egy csapat másodikos próbált felszállni az egyik kocsiba, de Bella eléjük ugrott és már ült is a fiákerben. Nevetve követtem őt.-

-Na mi van? Most már csak kis másodikosakat fogsz bántani? -Kérdeztem vigyorogva, majd Bella arckifejezését látva, inkább másra tereltem a szót.-

-Hol vannak a többiek…?-Néztem körbe és már meg is pillantottam a felénk igyekvő Cissát, Malfoyt és Tomot. Felpattantak a fiákerre és a kocsi elindult.-

-Hát ti meg hol voltatok? -Néztem rájuk és egy kicsit arrébb húzódtam Bellától, mert úgy tűnt még mindig ideges a beszólásom miatt.-

-Oh…hát mi csak elsősöket néztünk. -Vigyorgott a képembe szeretett bátyusom.-

- Áhhá, szóval ti is kicsiket kínoztok? -Kérdeztem vigyorogva, mire Bella fenyegetően felmordul. -

- Jól van na…nem szóltam. -Löktem meg a vállát vidoran, majd a sáros utat kezdtem fixírozni…